SCHODEL ROZÁLIA ÉS A HIVATÁSOS MAGYAR OPERAJÁTSZÁS KEZDETEI

1837. augusztus 22-én elérte célját a reformkori magyar művelődéspolitika egyik legfontosabb törekvése:az akkori Kerepesi úton megnyitotta kapuját a Pesti Magyar Színház, amely 1840-ben kiérdemelte a büszke Nemzeti Színház címet. Színpadán a következő hetekben adtak néhány régebbi daljátékot, de komoly operai programra nem vállalkoztak. Október 30-án azonban megkísértették a lehetetlent, és bemutatták Bellini Normáját a kolozsvári születésű Schodel Rozália vendégszereplésével. Schodelné Bécsben nyert kiképzést, majd a székváros udvari operaházában és más német színpadokon működött. Pesti fellépését rajongó lelkesedés fogadta, s a színház vezetősége azonnal döntött az opera megszervezéséről – a huszonhat éves énekesnő irányításával. Bajza József, a színház igazgatója, nem nézte jó szemmel az opera gyors térhódítását, mégis tárgyilagosan elismerte: „ha Schodelné Német-, Francia-, vagy Olaszországban tette volna azt az opera megalapításában, mit nálunk teve, mindenki örömömledés közt emlí