SZÉKELY TRIANON

1925-öt írunk, egy székely falu küzd a megmaradásért. Közös vagyonuk a hatalmas fenyves erdo, de erre már szemet vetett az új államhatalom és az új ügyeskedok is. Mindezt néhány év múltán betetozi a nagy gazdasági válság, amely végigsöpör a világon, és jó alkalmat teremt az uzsorásoknak. Eközben a faluközösség orzi szokásait, éli hétköznapjait - ahogy századok óta -, és teremnek áldozatkész vezetok is.`Mint egy hadsereg, úgy vonultak: mindenkinek a vállán fejsze, minden másodiknak a karjára akasztva karikába hajtott gardonfurész is. Így haladtak a patak mentén felfelé, gyakran váltogatva az elöl törtetoket, hiszen majdnem derékig ért a hó... Álózsi bácsi parancsa szerint elnyúlt a sor, mert a vágópórok közötti távolság annyi kellett legyen, mint egy-egy fenyofa hosszúsága, nehogy oldalirányba dolvén megcsapjon valakit. A szukülo völgy felso felérol az ifjabbak hangos kiáltással jelezték helyre érkezésüket, ezután az öreg levette a kucsmáját, keresztet vetett s fohászkodása visszhangzot