Leírás
Rudi lelkében lélegzett a múlt, és itt, a Liszt-szobor előtt nyugodtan felnyithatta az ajtaját, mert az Edinák csak szirtek, amelyek nem veszélyeztetik a hajózást. Persze nélkülük, gondolja magában Rudi, nem lennének szigetek, nem lennének kikötők sem. A kétes értékű, a banalitás posványába süllyedt gondolat fennakad a szűrőn. Mért van az, hogy itt, a Liszt-emlékmű előtt ezzel az ismeretlen nővel, mint valami beavatáson, mindenre képesnek érzi magát? Egyszeriben elillan minden keserűség, s ő tudja, hogy pontosan így kellett mindennek történnie, ahogyan történt. Minden kiejtett szava megleli öblét Sonja gondolataiban.Mi lesz ebből emlék, mondja Rudi.Sonja csak felnevetett, nem keresett rá magyarázatot.