KÁRTYAVÁRAK

María José Sánchez műtárgybecsüs egy madridi aukciós házban. Egy napon egy diákkori szerelme, Jaime González telefonon közli vele, hogy közös barátjuk, Marcos Molina Schulz, sikeres festőművész, öngyilkos lett. A hír visszaröpíti a narrátort azokba az évekbe, amikor képzőművészetet tanult, és még arról ábrándozott, hogy festőnő lesz, egyszersmind feleleveníti benne azt a viharos szerelmi történetet, amelynek alig húszévesen mind a hárman részesei voltak. María José keserű sóvárgással idézi fel e képtelen, szélsőséges háromszög-kapcsolat részleteit: a határtalan örömöt, amellyel a testi gyönyört, az újdonság erejével ható intimitást felfedezik, valamint azt a mindent elsöprő, cinkos szenvedélyt, amellyel a festészetnek átadják magukat. E túláradó, törékeny boldogság felvillanásait végül beárnyékolja a féltékenység és a három művészpalánta tehetségének elvesztegetése.