ÉLETSZILÁNKOK

A 2014-es Magyar Holokauszt Emlékév alkalmából meghirdetett, Lezáratlan holokauszt című pályázatunkra egy-két kivételtől eltekintve színvonalas alkotások érkeztek, még a kevésbé sikerült pályaművekben is éreztük az igényességre való törekvést. A téma nehézsége és - tragikus - szépsége a legtöbb beküldő esetében egy tőről fakad: a személyesen megélt traumából, legyen az akár egy családtag, akár közeli barát vagy ismerős kálváriája. Ám hasonlóan érzékeny írói megközelítéssel találkoztunk azoknál a műveknél is, amelyek a fikció felé mozdultak el, vagy történetük többszörös áttétellel jutott el a szerzőhöz. A dokumentarista jellegű művek közül különösen értékesek azok a naplók, memoárok, amelyeket hitelességük emel a \"személyes történelem\" kiemelkedő darabjaivá.Nehezebb írói feladatnak bizonyult pályázóinknak a személyes emlékeket novellisztikussá, szépprózai igényűvé emelni. Mégis született néhány kiemelkedő szöveg, amely hitelessége mellett valódi elbeszélésként is működik, és magas szinten felel meg a szépirodalom kritériumainak. A mából visszatekintő művek közül érdemes kiemelni a tanulmányokat, amelyek a személyes vagy közösségi dokumentumok feldolgozásai, illetve nem kevés riporteri- és gyűjtő munka eredményeként születtek.Kötetünk szerkesztésekor elsősorban a nyertes és dicséretben részesült alkotásokat vettük figyelembe, kiegészítve azokat néhány további pályaművel, amelyek a díjra esélyesek legszűkebb köréig jutottak. Meggyőződésünk, hogy pályázatunk és az annak legjobb munkáit egybegyűjtő antológiánk egyaránt nem elhanyagolható hozzájárulás emlékezési kultúránkhoz, múltunk - akár fájdalmas eseményeinek és tanulságainak - felelős tudatosításához. Irodalmi Jelen