ANGYAL FEKETÉBEN

Mihez kezdjen az ember, ha idősödik és munkája egyre inkább a terhére van? Mihez kezdjen az ember összeomlófélben lévő házasságával? Mihez kezdjen az ember, ha egy szem felnőtt lánya olyasmit kér tőle, ami ellentétes mindennel, amit egész életében gondolt? Mihez kezdjen az ember, ha még sosem volt kutyája, de most egy elveszített fogadás miatt magához kell vennie egy tacskót? Mihez kezdjen az ember, ha minden csodát és misztikumot kiirtott már az életéből, és most felkínálják neki a halál legyőzésének titkát? Mihez kezdjen az ember, ha rájön, hogy nem tud jól szeretni? Ezeken a kérdéseken vezeti végig az olvasót ez az elgondolkodtató történet, amely egyszerre szól életről, halálról, az ember kutyájáról, a kutya emberéről, és kettejük ősidőkből fakadó kapcsolatáról. Megismerhető belőle az ebek eredetmondája, amiből kiderül, hogy hogyan vált a Kutya az Ember legjobb barátjává, és hogyan élte meg annak a Paradicsomból való kiűzetését. Megtudhatjuk, hogy mi az a nagy titok, amelyet minden kutyamama elsuttog kölykeinek. S közben még egy ismeretlen „Pilinszky vers” is előkerül.Ha a nyájas olvasó nem ismeri a választ ezekre a kérdésekre, akkor ez a kisregény neki szól. Ha ismeri, akkor még inkább! Ha nem tudja, hogy valójában miért van szüksége az embernek kutyára, akkor érdemes elolvasnia ezt a történetet. Ha tudja, akkor viszont kötelező!