VADAK KÖZÖTT SZABADON

Hogy kerül a Dunába egy hazánkban nem őshonos, emberre is veszélyes aligátorteknős? Mi a teendő, ha mosómedve költözik be egy felkapott budapesti étterem VIP-részlegébe? Hogyan neveljünk fel árva kölyökfarkast vagy kölyökmedvét? Hány ember kell egy panellakás tizedik emeleti ablakának redőnye alá beszorult denevér kimentéséhez? A fenti kérdésekre mind választ kaphatunk a könyvben, miközben kirajzolódik előttünk a hazai állatvédelem ikonikus alakjának életútja gyerekkorától egészen napjainkig. Wolfpistát, azaz Szilágyi Istvánt az állatvédelemben, állatmentésben, majd a farkasok és a medvék között eltöltött évek nem mindennapi helyzetek elé állították. Ezek a lebilincselő, meghökkentő, néhol megbotránkoztató történetek számos tanulságot hordoznak, és legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint az állatokról. Megismerhetjük az állatvédő munka sokszor hálás, ám gyakran keserédes, sőt szomorú valóságát. Betekintést nyerhetünk az ember mellett élő, fogságban született vagy árván maradt vadállatok mindennapjaiba. Megtudhatjuk, hogy milyen következményekkel jár, amikor valaki meggondolatlanul vág bele az állattartásba vagy állatmentésbe. A könyv igaz történetei tükröt tartanak elénk, és segítségünkre lehetnek abban, hogy végre felismerjük: egy állat tartása nem az ember alapjoga, az állatot ki kell érdemelni.Mit csinál egy állatvédő? Röviden: állatokat ment. Tudom, ez itt most elég gyenge poén volt, de tulajdonképpen tényleg ez a dolog lényege, ugyanakkor annyi minden van e mögött a két szó mögött, hogy a helyesebb válasz az lenne, hogy: kiég. Mentálisan, fizikálisan és anyagilag nagyon gyorsan tönkremegy, ha nem elég körültekintő. Ez is egy kőkemény segítőmunka, sőt azt hiszem, kijelenthetem, hogy szakma, még ha jelenleg a képesítés nélküli szakmák közé tartozik is. De akár tekinthetünk rá hivatásként is. Mindenesetre ugyanúgy segítő tevékenység, mint többek között az orvosoké, az ápolóké, a szociális munkásoké vagy a tanítóké. És ugyanúgy nincs sem rendesen megfizet