NARKOMÁNIA

A kábítószerek elleni harcot a társadalom már akkor elveszítette, amikor azt hitte, az egyre szigorúbb törvények elriasszák a kábítószerkereskedőket és fogyasztókat egyaránt. Tévedtek. Sőt, a minél szigorúbb drogtörvények a kábítószerek drágulását okozták csupán, melynek következménye az lett, hogy még nagyobb üzlet lett a drogkereskedelem. Újabb hibát követett el a törvényhozás, amikor a jól ismert klasszikus illegális drogok büntetési tételét drasztikusan megemelték, ezzel utat nyitva az új, ismeretlen szintetikus drogok sokaságának. Így jutottunk odáig, hogy ma már szinte senki sem tudja valójában milyen szerek is vannak kint az utcákon! Az öntelt és kapzsi törvényhozóknak köszönhetően, akik sokszor maguk is szívesen használnak tudatmódosító szereket, kudarcra kudarcot halmozva odáig jutott a drogellenes háború, hogy a kokain státusszimbólum lett, míg az utcákon több ezer áldozatot követel! Húsz évig voltam drogkereskedő, ahová úgy kerültem, mint kilátástalan, jövőkép nélküli drogfogyasztó. Vagyis személyes tapasztalattal rendelkezem. A ranglétra legalacsonyabb fokán kezdtem és nagyon magasra jutottam. A 20 év alatt megismertem a drogkereskedelem és drogfogyasztás szinte teljes skáláját. A vályogházakban szipuzó, segélyből tengődőkön, a középosztály munkásain át, a művészvilág apraja-nagyját, a tehetős vállalkozókat, ügyvédeket, bírókat, rendőröket, ügyészeket, a korrupt, jachtokon orgiázó politikusokig szinte mindenki részese. Ismertem tanárt (tőlünk vette a cuccot), aki osztálykiránduláson a diákjaival együtt drogozott. Papot, aki Istentől sokkal jobban szerette a hasist. Oly annyira, hogy évekig az egyik legmegbízhatóbb emberünk volt sok másik egyházi személlyel együtt.A drogok elleni harcnak egyetlen módja van: és ez a nevelés. A szülő tudja legfőbbképpen megóvni a gyermekét a drogoktól. Ahhoz, hogy a drog elveszítse varázserejét, egy teljesen új generációt kellene felnevelni, akikkel meg kellene tanítani a teljes igazságot, de ehhez előbb nekünk szülőknek ke