MIHÁÉL, MIHÁÉL

A népszerű író sok vitát kiváltott regénye az övenesévek Izraelében játszódik. A korszak ugyan azországépítés romantikus hőskora, de Oz műveéppen ezt a mítoszt leplezi le: Hánná, a narrátor akisszerű mindennapiság, a bénítóan szürke hétköznapokformájában, az őt lassan és alattomosan hatalmábakerítő neurózis folyamataként éli meg ezt azidőt. A hőskorszak romantikája, az országépítéskalandja kívül marad az életén, neki csak az érdektelenségjut, amelynek megtestesítője a férje,Miháél, ez a végtelenül rendes, tisztességes és áldozatkész,de – vagy talán éppen ezért – Hánná szemébenrettenetesen unalmas ember. Hánná ugyanisvalamiféle modern izraeli Bovaryné: emlékei, álmairomantikusak, azaz a kaland és az érzékiség ösztöneitörnek fel benne egyre kényszerítőbb erővel, skerülnek szembe elfojtott életével. Az álmok logikájátkövető rendben kavarognak benne az olcsó, néhaszélsőségesen szentimentális emlékek gyermekkorakedvenc hőseiről, Sztrogoff Mihályról, Nemo kapitányrólés a többiekről. S látomásainak még fontosabbelemeként megjelenik és felnő benne – veleegyütt – az a két arab kisfiú, akikkel kislány korábanegyütt játszott. Noha a valóságban bizonyára valamelyikmenekülttáborban nyomorognak, Hánnákényszeres fantáziaképeiben az életerő, a kaland jelképeivéválnak, s amikor képzeletben odaadja magátnekik, ezzel mintegy szimbolizálja azt az elfojtottbűntudatot, amellyel az író szerint minden izraelinekszembe kell néznie.