Leírás
Gondolatok egy kötet elé, adtam címéül e néhány mondatos ajánlásnak, mert nem tudom igazán, hogy történészként tudok-e bármit írni egy olyan könyv ajánlójául, amely történelemről szól ugyan, de mégis az emberről. Pontosabban azokról az emberekről, akik e könyv lapjain jelennek meg, és azokról, akik holtuk után most a betűk jóvoltából elevenednek meg. Megelevenednek, mert e könyv szereplőinek döntő többsége már a túlvilágról figyeli mindazt, ami itt, nálunk, velünk történik. Szinte kivétel nélkül olyanok jelennek meg a kötet lapjain, akik megélték és átélték a második világháború éveit - katonaként, csendőrként, polgári személyként. Orvosok, művészek, kétkezi munkások, bejárónők, és a sor még hosszan folytatható lenne. No meg természetesen a győztes Vörös Hadsereg katonái, akik a szereplők mindennapjainak szinte állandó résztvevői. Mind Szegeden, Budapesten, mind Foksányiban és a különböző hadifogolytáborokban. A szereplők fennmaradt naplójegyzeteik és leveleik nyomán megelevenednek, s képet adnak mindarról, ami az 1944 és 1951 közötti Magyarországon sok százezer embert érintett. Ma sem tudjuk pontosan és valószínűleg ugyanezt írhatják majd kései utódaink is, vajon hány százezer embert szenvedett hadifogságot Magyarország polgárai közül, hányat ítéltek javító-nevelő munkára a szovjet igazságszolgáltatás bírái, és a csak egy kis munkára málenykij robot-ra elhurcoltak közül hány tízezrek nem látták viszont soha többé szülőföldjüket, a magyar hazát.-Szakály Sándor