VADAKAT MESÉLEK

Kedves Olvasó!Régi és új vadászhistóriák ezek. Bodrogi Gyula hetven éve járja az erdőt ésfigyeli az állatok és az emberek viselkedését. Sokszor le sem akasztja válláról afegyvert, megelégszik a cserkeléssel, hiszen az oroszlánt elég lélekben elejteni,a többi ráadás. A vadnak amúgy sincs puskája. Ez Bodrogi erkölcsi alapállása.Történetei amolyan Esopus-féle jellemrajzok, amelyek egyszerre szólnakvadakról és vadászokról, és nem a szerző hibája, ha az összehasonlításbólrendre az állatok kerülnek ki győztesen.A szerző bölcs öniróniával mesél vadkanvadászatról és üregizésről,baklövésről és fácánozásról, elvtársakról és úrhatnám kocavadászokról,közben felvillantja a szülei, egy-egy nagy színész portréját, elmagyarázza mia vadászláz, az őzhívás. Főz is néha, káposztás fácánt, nyúlpástétomot és mégszámos ínycsiklandó ételt.Ebben a könyvben annyi életszeretet, olyan mély ember-, és állatismeret,annyi humor rejtőzik, hogy aki belekezd, akkor is végigolvassa, ha eddig sohanem vett a kezébe vadászkönyvet. Ezért ajánlom nyugodt szívvel a vadászatellenségeinek és a vadászat szerelmeseinek egyaránt.Vinkó József