KOSZORÚ, HIÁNYZÓ EMLÉKTÁBLÁKRA

A kötet tanulmányai a reformkortól a múlt század záró évtizedéig terjedő másfél évszázad szellemi, irodalmi és közéleti szereplőire, és rajtuk keresztül történelmünk kulcsfontosságú eseményei mellett azok alig ismert, de nem kevésbé drámai epizódjaira irányítják az olvasó figyelmét.A jelentős korszakok és történelmi fordulópontok ugyancsak jelentős, de méltatlanul feledésbe merült, fel nem tárt, elhallgatott, sőt letagadott vonulatainak, az adott korszakot szellemiségükkel alakító, ám utóbb háttérbe szorított személyiségeinek, közéleti és irodalmi szereplőinek tevékenységére, annak mai szellemi életünk – sőt oktatásunk – részére is kínálkozó tanulságaira világítanak rá az itt összefogott írások.Az első kettő 19. századi irodalom- és eszmetörténetünk kimagasló, noha máig alulértékelt alakjairól, Kemény Zsigmondról és Eötvös Károlyról szól. A következő tanulmányok 20. századi témájúak. Herczeg Ferenc, a sikeres író és Péter Mihály, a kisebbségi sorba kényszerült híveit szolgáló rimaszombati református püspök a szellemi élet egymástól távoli területén tevékenykedtek, a szerző ugyanakkor egykorú félreismertségüket és utólagos rosszhiszemű befeketítésüket zárójelbe téve magatartásuk és felfogásuk következetességét, erkölcsi feddhetetlenségét mutatja fel dolgozataiban.A kötet második felére is az értékmentés és -feltárás, a külső kényszerek, sőt az üldöztetés közepette és ellenére is megőrzött erkölcsi identitás részletesen adatolt felmutatása jellemző. A krasznojarszki magyar hadifoglyok 1919-es legyilkolásáról és a náciellenes magyar arisztokraták megőrzésre – és emléktáblákon történő megörökítésre – érdemes tevékenységéről és sorsáról, illetve a velük kapcsolatos, sokáig egyeduralkodó ferdítések és hamisítások cáfolatával foglalkozik.Az önkénnyel szembeni, áldozatvállalástól sem visszariadó ellenállás erkölcsének, egyúttal kényszerű választásainak felmutatásával a közelmúlt történetéhez, a félmúlthoz jut el a kötet a két záró tanulmányában, amelyek Gáli József még ma i