BREAKER - TÖRÉS

„Mondj egy boldog valamit, Sutton” Még csak hétéves voltam, amikor Grady Bowen először suttogta nekem ezeket a szavakat. Könnyű volt elveszni a fekete égbolton ragyogó csillagok alatt. Nem voltak jó emlékei, és kölcsön kellett kérnie az enyémet. Bármit szívesen megadtam neki. Belebolondulni a fiúba, gyönyörű átok volt. Ami különleges lehetett volna, annak nem volt alkalma virágozni. Soha nem látott többet bennem, mint a legjobb barátja húgát. Ezt nehéz volt elfogadni, de nem a legnehezebb. Grady minden valószínűség ellenére küzdött az esélyeiért. Végül nem harcolt tovább, hagyta, hogy a családi hírneve uralkodjon. Bármennyire próbáltam rá hatni, a befolyásolások legyőzhetetlenek voltak. Nem akarta összetörni a szívemet. Vagy talán mégis. Nem kellett volna megkönnyítenem a dolgát. Az elkövetett hibáink, magas falat húztak közénk. Négy évig nem láttam Gradyt, mindegyik fájdalmasabb volt, mint az előző, de a távolság sem csillapította iránta az érzéseimet. Sok minden megváltozott. Gradyn szemmel látható a változás. Alig ismerem fel azt az embert, akivé vált. Nem mintha számítana. Grady Bowen már rég nem volt a boldogságom.