A SZÍNHÁZ KITERJEDÉSE

„Megadatott nekem az a szerencse, hogy azzal foglalkozhattam, amit szeretek. A romániai forradalom utáni káoszban mindenfélének nekieshettünk, nekiestünk. A színház mellett engem a média érdekelt. Tévézhettem, rádiózhattam, írhattam passzióból. Mikor mihez volt kedvem. Hűség és hűtlenségek közepette a tanítást tartottam a legfontosabbnak. Próbálom megérteni, és másoknak is elmagyarázni a világot. Úgy, ahogyan én látom...” – vallja Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, e könyv szerzője.A színház-jelenség folyamatosan kiterjed – innen a címbéli „kiterjedés” – a társadalmi lét majd’ minden területére.A magyar művelődés történetének egyik-másik szakaszában egy egész anyanyelvi kultúrát reprezentálhatott a színház. Jelentősége „kiterjedt”: közösség-teremtő, megtartó szerepe lehetett a legvadabb nacionalista diktatúra körülményei közepette is.A színház ugyanakkor egyetemesen értelmezhető összefüggésekben is máig, folyamatosan „kiterjed”: az egy évszázaddal ezelőtt a „történelem színpadára” lépett filmművészet számára szállított (szállít) ihlető késztetést, rendezőt, színészt, filmesíthető darabot, tapasztalatot.A sokoldalú Gáspárik Attila kötete a lehető legtöbbet képes elmondani a színház világáról: közérdekűen, érthetően, érdekesen, bennfenteskedés nélkül. Összefüggéseket elemez: irodalom, társadalom, színikritika, színészképzés, rendezés, nemzedéki hitvallások között; feltárja, miként hatnak, mit „súgnak” a nagy elődök az utókornak; és a „besúgásról” is mellébeszélés nélküli mintát kínál az olvasónak. Gáspárik Attila könyve a kortárs színház (és közönség!) „kiterjedő” elemzése során a legfontosabb, legalapvetőbb morális kérdésekkel szembesít.