PANASZKÖNYV - SZEMELVÉNYEK A MONGOL SZATIRIKUS IRODALOMBÓL

A 2019-es lakitelki fordítókurzus fő témájául a szatírát választottam.Jelen kötet kiadásával egy régi terv valósul meg, amelyet még a mongolisták előző nemzedéke kezdett el. A szövegek válogatásában segítségemre volt G. Mend-Ójó költő és C. Tümenbajar írónő (mindkettejük műveiből jelent meg már magyar fordítás, lásd a korábbi kiadványainkat). A szövegek kiválasztásánál több szempontot is figyelembe vettünk, az egyik az volt, hogy megismertessük néhány „klasszikus” szerzőnek még a szocializmus idején készült írását, a másik pedig, hogy olyan műveket is bemutassunk, amelyek kifejezetten napjaink problémáival foglalkoznak, és olyan nyelvezetet használnak, amely erőteljesen épít a köznyelvben megjelenő, idegen eredetű „szleng” kifejezésekre, mint a komikum forrására. A kötetbe bekerült művek válogatásának fontos szempontja volt, hogy a diákság melyik alkotást szeretné fordítani. Szatíráról lévén szó fontos az őszinteség: hamar „elkeltek” a rövidebb novellák, de mivel egy év állt rendelkezésre néhány hosszabb is gazdára talált. Nagyon sajnálom, hogy a mongol szatirikus irodalom olyan „nagy öregjei”, mint Tangadín Galszan, Mindzsáhajn Gürszed, Sagdajn Cend-Ajús - és még sorolhatnám – nem képviseltetik magukat írásaikkal. De ez talán egy következő szatíraválogatás ígérete is lehet…Birtalan Ágnes, a kötet szerkesztője