BEÍRÁS FELNŐTTEKNEK

Ki ne szeretett volna egy élhető gyermekkort és egy valamennyire kiszámítható, ígéretes jövőt? Akárhogy is alakul végül, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mi próbáljuk megteremteni gyermekeink számára az optimális feltételeket – több kevesebb sikerrel. Sokan azt reméljük, nekünk jobban megy majd! S bár magunkban hordozzuk gyermekként elszenvedett sebeinket, mégis gyakran elkövetjük ugyanazokat a hibákat, mint a szüleink. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy gyermekünk egy tőlünk független emberi lény, saját egyéniséggel, saját vágyakkal és egyedi képességekkel. Erőltetjük a mi elképzeléseinket, hajszoljuk a jó osztályzatokat és haragszunk, ha valami nem megy. Mindezt egy olyan korban, amely soha nem látott mennyiségben kínál lehetőséget a boldoguláshoz. Vagy éppen a végletekig kényeztetjük szemünk fényét, ebben látva a boldog jövőhöz vezető egyetlen utat. Lélekszakadva próbálunk megfelelni a digitális kor által generált „kihívásoknak”. Felőröl minket a másokkal való folyamatos versengés és a tökéletesség látszatának fenntartása. A mindennapi rohanás közepette rengeteg energiát emészt fel a Facebookra is posztolható ideális családkép megalkotása. Mindeközben pedig elveszik a lényeg. A gyermek érzelmi fejlesztése, természetes ütemű fejlődése, a kíváncsiságon és érdeklődésen alapuló tanulás, az egyéni képességek kibontakoztatása: a saját út megtalálása.De mégis mit tehetünk másképp? Könyvemben erre szeretnék válaszokat adni. Végigvezetem az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelés, a felgyorsult világ és a hibaközpontú oktatás által okozott problémákra. Témája ellenére nem kizárólag szülőknek szól a könyv, mert a saját életemből hozott példák sokasága mindenki számára tanulságos és szórakoztató olvasmány lehet.