LUI LEBLANC, SÓBUCKA SZÜLÖTTE

Ez a könyv egy különös utazás.Nemcsak Óbuda paneljei, a MÁV peronjai vagy a vidéki kis falvakhangulata sejlik fel a lapokon, hanem egy egész belső univerzum,amelyet Labancz István – alias Lui Leblanc –sajátos humorral, mélységgel és játékossággal tár elénk.Egy életút naplója ez, ahol a gyermekkori álom, a felnőttkori töprengésés a barátságokban rejlő művészi erő egyaránt szerephez jut.Számomra ez a könyv személyesen is fontos.Istvánnal közel öt éve vagyunk barátok.Ez nem díszletbarátság, hanem az a fajta„ne add fel, csináld, merj álmodni” kapcsolat,amikor az ember bátorítja a másikat akkor is,amikor a világ épp nem figyel.Megosztjuk egymással a gondolatainkat,inspiráljuk, támogatjuk egymást– néha egy jó szóval, máskor egy jó adag humorral,és olykor csak annyival: „most nyugodtan egyél előbb, aztán írd meg.”(Vagy egy jó adag pogácsával.)Emlékszem, néhány éve még csak álom volt egy könyv– ma pedig itt van a negyedik.Ez már nemcsak egy szerző hangja, hanem egy teljes világé.Akik szeretik a mélyen személyes, mégis egyetemes történeteket,a finoman abszurd humort, a lírai töredékeket és a vizuális játékokat,azok ebben a kötetben igazi kincset találnak.Nem csak olvassuk – benne vagyunk.„Ahol a peronok költészetté válnak, a pogácsa életfilozófiává,és az álomból könyv lesz. Lui Leblanc világa – érdemes belépni.”– Lukács Gabi