Leírás
„Lefekvéskor, telefon helyett. Olyan szövegeket szerettem volna írni,
amik néha megmelengetik vagy legalább óvó kezekkel fogják körbe egy
kicsit az olvasó szívét. Megeshet, hogy közben össze is szorítják azt a
bizonyos szívet – ez történhet ügyetlenségből vagy csak a dolgok
természetéből fakadólag, de ez talán nem baj. Azt hiszem, ilyen
embernek lenni és embernek lenni ugyan nehéz, de mindig érdekes és
többnyire jó” – mondja első novelláskötetéről a szerző. A személyes
intimitástól a társadalmi sorskérdésekig terjedő spektrumon
helyezkednek el a szövegek. Hangulataik is sokfélék: a kétségbeeséstől a groteszk szarkazmuson és a frivol humoron át a beletörődés elégikusságáig és
tovább – a szolidaritásig, a szeretetteli humánumig. A létezés különböző
szintjein érzékelhető gyarlóságaink érdeklik, elénk tárja rendszereink
romlását, köz- és magánerkölcseink sötét foltjait. A társadalmi szintű
krízisek és az egyéni csődhelyzetek mellett fontosnak tartja, hogy
kiutakat mutasson: egy kinyújtott kéz, egy segítségkérés vagy egy
túlvilági újrakezdés esélye, a nem emberi világba menekített emberség
vigasza, az elengedés, a felülemelkedés gesztusai segíthetnek át minket
ebben az idegen, ijesztő és ellenséges világban a Németországban élő, de Magyarországtól soha el nem szakadt író szerint ezekben a 21. századi egypercesekben.
Konokul keresi a méltóság megőrzésének lehetőségét, miközben csúszunk, zuhanunk, együtt, összekapaszkodva.