KÖLTŐI BESZÉDMÓD ÉS MŰFAJKÖZISÉG AZ OLASZ IRODALOMBAN

Az öt legnagyobb és legismertebb olasz költő és prózaíró műveinek mély és aprólékos, a nyelvi és retorikai finomságokra érzékeny értelmezését nyújtja Hoffmann Béla kötete. Az írások fókuszában a költői nyelv működése és a gondolat nyelvi megformáltságának vizsgálata áll. A könyvnek van egy nagyon szerethető tulajdonsága is: mindig a valóságra, a mindenkori emberire figyel – minden szövegelemzés a valóságos, kézzelfogható és mindenki számára átélhető tapasztalatból indul ki, arra reflektál, s így minden költői szöveg értelmezése az emberi élet ezernyi megnyilvánulási formájának a vizsgálata is. Azaz olyan kötetet tart a kezében az olvasó, amelyben a szerző végig nagyon szakszerűen beszél a költészetről, de látszik, hogy az élet és az ember érdekli igazán.