A CSALÁD

Egy régóta tervezett, rímekből építkező családtörténet Müller Péter Sziámi könyvhétre megjelenő új kötete: A család.Az alkotó, aki évtizedek óta jelen van a kulturális élet számos területén és szövegeivel, dalaival, zenéjével szólítja meg a közönséget, ezúttal legszűkebb környezetét, családja történetét mutatja be képről képre, generációkat idézve meg üktől az unokáig.Ahogy Egressy Zoltán az előszóban megfogalmazza: „Sziámi mint egy könnyed kézzel festő festő, portrékból készít tablót, kivételes érzékkel fedezi fel mindenkiben az egyedit. Sorjáznak a tarka alakok, szó esik például rokonról, aki a pápa orvosa lett, az első magyarországi sportkocsi vagy éppen a Boszporusz partján feltűnt első modern, nyugati szalon tulajdonosáról, általában is sok a leg, az elsőség, az útkeresés és úttörés, mindeközben a krónikásíró stílusjegyei között sok az irónia, sőt a szeretni való önirónia is.” A legjobb játék kötet után ezúttal a családtörténet válik zenévé, melyeket átszőnek Müller Péter Sziámi dalainak ismert sorai is. A főszereplő azonban az emlékezés által megelevenedő felmenők és utódok. „Nem firtatom az inkarnációkat,az előzőt s az előzőeket,de faggatnám a megfakult emlékekemlékéről a halott ősöket.Meg azokat, akik még velem vannak,egyre kevésbé emlékezve ittmind zűrösebben, gyatrán felidézvehologramjaik töredékeit. Pedig mindig is elszántan kerestem,kikből adódtam össze, miért ilyenmindaz, mi bennem jó vagy silány éppen:az úgynevezett saját jellemem.Az önismeret ösvényét ha járomvisszaindulva önmagam felőljegyeket, bérleteket kérek számon elődökön, mint időellenőr.” Az emlékek gyűjtése és felidézése keserédes, elgondolkodtató, de nem hiányzik a mosolyra késztető humor sem A család kötetből. Egressy Zoltán szavaival: „Mindig öröm felfedezni Müller jellegzetes, sajátos nyelvi humorát, leleményeit, ki másnak jutna eszébe például a “Walt Disney-randizni” rímpár, vagy az olyan lazán csevegő tónusban megfogalmazott mondatok, mint például ez: “bizton lehetett rá számítani, / állandóság és templom volt a nagyi.” Akiről, mármint a nagymamáról egyébként különös szeretettel beszél: “Hozzá fordulok, és ő válaszol, bárkit hívok fel, mindig nála szól.”