TANULMÁNYOK A SZTOIKUS ETIKA KÖRÉBŐL

„Az élet önmagában közömbös, de az, hogy hogyan bánsz az életeddel, nem közömbös” (Epiktétosz: Beszélgetések II. 6. 1).A sztoikus etika iránt az utóbbi évtizedekben világszerte egyre intenzívebb érdeklődés mutatkozik. Ez érzékelhető a hazai könyvkiadásban is: Seneca és Epiktétosz műveit, valamint Marcus Aurelius Elmélkedéseinek új fordítását nagyon jól fogadta az olvasóközönség.Kötetünk kilenc sztoikus etikai témájú tanulmányt tartalmaz. „Az antik filozófus belső szabadsága” és „A sztoikus etika időszerűsége” című tanulmány a személyiség integritásával foglalkozik, amely nélkülözhetetlen előfeltétele a morális viselkedésnek és cselekvésnek. „A sztoikus etika és Epiktétosz lélekterápiája” eredetileg az Epiktétosz összes művei című kötet utószavaként íródott, és szándéka szerint a filozófus teljes etikai elméletét mutatja be. „A sztoikus etika epiktétoszi reformja” azt mutatja meg, hogy Epiktétosz etikai tanítása – a közhiedelemmel ellentétben – jelentős új gondolatokat és eljárásokat kínál a régebbi sztoikus doktrínához képest. „Az epiktétoszi narratíva” azt fejtegeti, hogy az emberrel megtörténő események hogyan válnak tudatosan megélt élményekké, és hogyan kell ezeket etikai szempontból helyes módon elemeznünk és kezelnünk. „A személyes gondviselés Epiktétosz morálfilozófiai tanításában” a filozófus etikai és teológiai szempontból is centrális jelentőségű fogalmának, a gondviselésnek a tartalmát elemzi. „A sztoikus oikeiószisz platóni eredetéről” azt mutatja be, hogy a szelf fogalma hogyan alakul ki Platón elméletében és hogyan válik a sztoikus gondolkodás egyik alapfogalmává. A „Marcus Aurelius Antoninus Philosophus” a filozófus-császár alakját és művét helyezi új megvilágításba. „Az epiktétoszi etika előzményei: Arisztón, Bión, Telész” című tanulmány a három filozófus fennmaradt töredékeinek magyar fordítását tartalmazza, és ezek szövegének elemzésével érvel amellett, hogy Epiktétosz tanításának több olyan eleme, amely eltér az ortodox sztoikus doktrínától, ezekn