HABSBURG OTTÓ ÉS A RENDSZERVÁLTOZÁSOK

A Habsburg Ottó Alapítvány 2019. október 10–11-én kétnapos konferenciát rendezett névadója és a közép-európai rendszerváltások kapcsolatáról a Magyar Tudományos Akadémián. Az eseményen elhangzott előadások nemcsak az annus mirabilist, 1989-et helyezték történelmi-politikai kontextusba, hanem annak apropóján sokkal tágabb horizontot nyitottak. Visszatekintettek a 20. század szinte egészére: nyomon követték az utolsó magyar trónörökös életútját az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásától, bemutatták kötődéseit a két világháború közötti legitimista mozgalmakhoz és az 1944 utáni magyar emigráns csoportokhoz. Egykori munkatársainak visszaemlékezése nyomán megelevenedett Habsburg Ottó kitartó munkálkodása az ideológiai alapon kettéosztott kontinens helyébe elképzelt, egységes Európáért. Azon politikusok egyike volt, akiknek megadatott a lehetőség, hogy céljait az Európai Parlamentben is képviselje. A földrész legmagasabb szintű politikai fórumán eltöltött évei alatt, 1979 és 1999 között, sosem feledkezett meg régiónk népeinek érdekeiről, és mindig kihangsúlyozta a magyar nemzethez való kötődését. Kötetünk második részében Alapítványunk munkatársainak írásai olvashatók a politikus 1989–90-es magyarországi közéleti-kulturális szerepléséről. Habsburg Ottó első hivatalos látogatása mintegy hét évtizeddel követte utolsó itt-tartózkodását. 1989 tavaszán, európai parlamenti delegációvezetőként tett útja során képlékeny belpolitikai helyzettel, a társadalmi-gazdasági válságból kiutat kereső közéleti mozgalmakkal, a nemzet jövőjéről felelősen gondolkodó ifjúsággal találkozott. És bár jelölése a legmagasabb közjogi méltóságra rövid időn belül lekerült a napirendről, jelenléte 1990. május 2-án, a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén munkájának igazolása és – utolsó magyar trónörökösként – történelmi elégtétel volt számára. Habsburg Ottó közel 80 évesen is fiatalokat megszégyenítő lendülettel, nyitottsággal vett részt a találkozókon, beszélgetéseken, fórumokon, ünnepségeken.