HANGSÚLYVÁLTÁSOK - TÉRTÁR 12.

A 19. század a nemzeti tájak megteremtésének időszaka. A magyar fejlődés sajátossága, hogy az ekkoriban kialakult táji tagozódást az 1920-as határváltozás alapjaiban írta felu¨l. A trianoni Magyarországon a háború utáni években ku¨lönös törekvést figyelhetu¨nk meg az elveszett hangulatok, táji jelentések pótlására. A magas-tátrai u¨du¨lőhelyek leköltözése a Mátra vidékére, a Tengermellék és a Balaton párhuzamos képei, az elcsatolt középkori műemlékek pótlására kiásott esztergomi palota, a kényszer szu¨lte vármegyeszékhelyek, az erdélyies református templomok divatja – csupán néhány példa arra, miként élt tovább elvesztett teru¨letek szellemi és kulturális öröksége az új határokon belu¨l. Kötetu¨nkben építészek, tájépítészek, művészettörténészek, történészek és irodalmárok mutatják be a tájak, városok és épu¨letek szintjén megformált genius loci tartalmakat, majd azok változásait Trianon után. Olvashatunk többek között a századfordulós építészeti stílusok társadalmi u¨zenetéről, a templomok emlékezetéről, a puszta sajátos világáról és természetesen az elcsatolt teru¨letek direkt megidézésének kiemelt példáiról is. Könyvu¨nk egyben folytatása a 2019-ben megjelent A genius loci. Irodalom és építészet című munkánknak.