ELŐKÉSZÜLETEK TÉRVÁLTÁSHOZ

Basa Viktor költői világában „angyal szánt föl elhagyott földet” (Nimfa), és galaxisok örvényéből buknak elő mítoszi fényjelek. Olyan versbeszéd bontja ki magát e karcsú kötetben, mely a külső és a belső kozmosz perspektíváival egyaránt számol, amikor lehunyja a szavak szemét – hogy az olvasó jobban lásson. A  jobbára központozatlan költemények Krisztustól Pilinszkyig járatják fókuszukat, s a bibliai aurába szecessziós-tárgyias elszántságot vegyítenek. Leheletes haikuk, dallamos jambusok és töredelmes szabad- versek vallanak arról, hogy kortalan szépségeket csak szerelmes esztétikától remélhetünk; s hogy az élet ugyan halált, de a halál életet ígér: „a megfogamzás / pillanat csupán // de megfogalmazásban / halálig létezünk” (Megfogalmazás). Az  Előkészületek térváltáshoz egy vallomásos gondolatiság jegyében keres nyelvet a bizalomhoz és beszélőt a nyelvhez. Ezt is, azt is megtalálja.