Leírás
\"E szűk félszáz vers a maga töredékes impresszionisztikus jellegével tág magánuniverzumot nyit. A hiány és a távolság költeményei ezek, bennük látomásos/hallucinatív emlékek férkőznek közel hol a görögországi megszólítotthoz (tenger és part határvidékét járva be), hol a romániai körülményekhez (köztük találjuk a gyönyörű Kolozsvárkétnyelvű száját [földrajz]). A nyelv költészeti létmódjának lélektani vetületei a formanyelvkísérletező szabadságához bátran megélt és színre vitt kétségbeesést társítanak.Az eredet idilli vidéke után sóvárog a könyv nyitánya: visszatérnék ismét egy tisztásra [egy zöld isten] és a költői identitást is megokoló belátás zárja a vallomásos fragmentumok sorát: rájöttem / hogy csak azért írok / mert szeretlek [...] ebben a városban ahol senki / sem szeret igazán senkit (L o m). S amit közbül találunk? Egzaltáltan elégikus szerelmi vágyódást s egy imádságos lelkiállapot istentől megfosztott önképzetét.A hiteles szavak keresését a perdöntő elhallgatás kísértése bonyolítja fájdalmassá. Călin Vlasie mindenekelőtt feltűnő eredetiségű, kiváló költő. Munkássága, amelyet aprólékosan kidolgozott, mintegy egy évtizednyi intenzív kereséssel a szigorú fogalomalkotás és a felfoghatatlan misztérium közötti törékeny egyensúly után, a világ pszicho -fantasztikus felfedezésének rendkívüli forgatókönyvét kínálja. Lenyűgöző irodalmi élmény, amelynek magmatikus magja izzó marad, és lenyűgöző erejét az idő múlásával is érintetlenül tartja...Călin Vlasie (1953) költő, prózaíró, esszéista, publicista és szerkesztő, a kortárs román irodalom fontos alakja. Az apró események pedig fordításirodalmunk egyáltalán nem apró eseménye. (Balázs F. Attilának tetemes köszönettel tartozunk fordítói munkájáért.)\"