A HUSZADIK SZÁZAD RÖVID TÖRTÉNETE

John Lukacs új könyvében mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját – két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan „vesszőparipáitól”, mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása. A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött. Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. A huszadik század amerikai évszázad – talán az amerikai évszázad – volt. Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét (közben emlékeztet bennünket arra, hogy a nemzetiszocialista pártok túlélték az évszázadot), Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak. Németország 1939-től 1942-ig közelebb jutott a háború megnyeréséhez, mint sokan feltételezik. Lukacs szigorúan szemügyre veszi a második világháború következményeit – a gyakran félreértelmezett szovjet–amerikai hidegháborút –, illetve a Távol- és Közel-Keleten meg másutt tapasztalt bonyolult társadalmi és politikai fejleményeket. Befejezésül ékesszólóan elmélkedik a huszadik század elmúlásán, a demokrácia világméretű előrehaladásán és az emberi tudás korlátolt voltán.