"A képvers (képszöveg) a (vizuális) irodalom egyik legrégibb és legéletképesebb műfaja, mely egyidős az írással. A nemzetközi vizuális költészeti antológiák egyik gyöngyszeme a Kr. előtti 15. századból való asszír-babilóniai képköltemény. A kép és a szó valamikor egy volt; majd együtt létezett. Újtaik azután évszázadokra elváltak, de sohasem véglegesen: a folytonosság kimutatható 35 évszázad költészetében, egészen a huszadik század elejéig, amikor is - az "izmusok" hatására - a kép és a szó újra frigyre lépett. A kapcsolat tartósnak ígérkezik, ugyanis a számítógép és a televízió képernyőjén szétválaszthatatlanul együtt él, együtt lüktet, villódzik a betű és a kép, betűkép és szövegkép és képi kép" - írja e könyv előszavában Nagy Pál.



Magyarországon utoljára 1990-ben jelent meg képverseket is nagy számban közlő experimentális költészeti antológia. A Magyar Műhely gondozásában megjelenő vizUállásjelentés fiatal, vagy még kevésbé ismert szerzők műveit (képverseket, eletrografikákat) tartalmazza. A nyolcvanas évek avantgárd irodalmának hagyományait követve kísérleteznek ezek az alkotók, új technikákat és formákat teremtve. A szerzők irodalmi beállítottságúak, vizuális munkáik mindegyike irodalmi indíttatású, bár a szövegből sokszor csak az írott nyelv legkisebb elemét, a betűt őrzik meg.