Molnár József sorai nélkülözik a kortárs magyar irodalom képviselőit oly gyakran megfertőző sterilitást, önsajnálatot, önfelmentést. Molnár megéli az életet, nem csak elképzeli azt, s lírája az átélt élményekből építkezik úgy, hogy közlései nem válnak eközben érdektelenül belterjessé, öncélúvá.