Kustos Júlia költői énje olykor úgy dadog, mint Démoszthenész, mégis elég, ha egyszer megszólal, és máris villámok csapkodnak, tarlók égnek, lángol a rét. Ilyenkor vállat von, és annyit mond: Jó napot, én voltam a száj. A szavak érintéssé lesznek, ahogy Pygmalion igyekszik szóra bírni szobrát. Közvetlenség és mítosz.