Nagy Angelika nem szántott túl mély barázdát a magyar filmtörténetben. Legnagyobb sikerét egy leharcolt budapesti épületben működő jazzklubról szóló dokumentumfilmmel aratta, de az is inkább a férje érdemének tekinthető, aki ismert dokumentumfilmrendező volt. Valójában ő kezdte el forgatni a filmet, de meghalt, mielőtt befejezte volna. Akkoriban még abban az épületben működött a kerületi tanács. Lefilmezte a fellépő együtteseket, a folyosói életet, a föld alatti járatokat, pincéket. Filmszalagra rögzítette Budapest titkos életét, mert épp a tanács alatt tombolt a jazz éjszakákon át. Trapéznadrágos fiatalemberek lépdeltek le a lépcsőn, egyik karjukkal porcelánarcú lányokat szorítottak magukhoz.