"Előbb egyre mélyülő vörösben lebukott a nap, aztán maga után vitt a hegyek mögé minden pirosat. Nem egyszerre vonta ki e színt egünkből, hanem fokról fokra: végül nem maradt más, mint a megfeketült hegykoszorú fölött a holdfény világossága. A holdvilág azonban tervem szempontjából nem számított kívánatos fejleménynek, szerencsére már délután felhők lepték el az eget, s naplementekor újabbak bukkantak föl északnyugati irányból.

Megállapítottam, hogy egyikük a fénykorong felé tart, és ha valami el nem téríti útjából, bizonnyal el is takarja. Úgy egy fertály óráig vagy hosszabban, életem alakulása egy magas égövi szélroham kényétől-kedvétől függött."