"A perc, amelyben elhatároztam, hogy elhagyom, amelyben kijelentettem magamban, hogy elég, az óceán fölött harmincötezer láb magasságban érkezett el..."


A hatvanas éveiben járó, sikeres szerző és felesége éppen egy finnországi díjátadó ünnepségre tart, ahol az író pályája legrangosabb elismerését készül átvenni. Ebbe az utazásba és a feleség, Joan belső monológjának közepébe csöppen az olvasó, aki természetesen azonnal tudni akarja a drámai elhatározás mögött rejlő okot. Megismerjük a férj, Joe életét, gyerek- és fiatalkorát, az egyetemi karrierrel együtt bontakozó írói pályát. A múltat egy éles szemű és éles eszű nő vázolja fel, aki teljességgel a férjének, az ő írói karrierjének szentelte, ha úgy tetszik: feláldozta az életét. Joan érzékletes példája a közhelynek, miszerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Olyannyira, hogy Joe írói sikerei mögött is ő áll. Az együttműködés egész életműre, sőt egész életükre kiterjedő hazugsággá terebélyesedik. Nem csoda, hogy a végső nagy siker küszöbére érve Joannak elege lesz, és ki akar szállni. De vajon lehetséges ez?



"Meg Wolitzer hatodik regénye, az Útközben talán legbátrabb és legszókimondóbb írása. A rá jellemző szellemességgel, melegséggel és bölcs női megközelítéssel tárja fel benne egy négy évtizedes házasság szenvedélyes magaslatait és válással fenyegető mélypontjait." (Elle)