TIZENKÉT VÁNDOR NOVELLA

Így aztán képtelen voltam megállapítani, hogy a csalódás és a nosztalgia közt hol húzódik a határ. Ez lett a végsõ megoldás. Mert végre megtaláltam azt, ami a legjobban hiányzott ahhoz, hogy be tudjam fejezni a könyvet, és amit csak az évek múlása adhatott meg: az idõ távlatát.E kalandos útról hazatérve újra átírtam minden novellát, az elejétõl a végéig, nyolc lázas hónap alatt, amikor nem kellett eltûnõdnöm azon, hogy hol ér véget az igazi és hol kezdõdik a képzelt valóság, mert akkor már az a jótékony és hasznos gyanú élt bennem, hogy abból, amit húsz évvel ezelõtt Európában átéltem, talán semmi sem igaz. Ettõl olyan könnyen ment az írás, hogy olykor már úgy éreztem, csakis a mesélés gyönyörûségéért írok, ami talán az az emberi állapot, amely a legközelebb áll a levitációhoz.`