GONDOLATOK ÉS AFORIZMÁK

Bárcsak meg tudná látni az emberiség, ha csak egy röpke tapasztalatban is, hogy lényünk azon térségeiben, amit állati evolúciónk még nem hódított meg, mi-csoda végtelen örömök, micsoda tökéletes erők, a spontán tudásnak micsoda ragyogó szférái, micsoda kiterjedt nyugalmak várnak ránk, akkor az emberek otthagynának mindent, és nem nyugodnának egészen addig, amíg ezt a kincset meg nem szerzik. De az út keskeny, a kapuk nehezen feltörhetők, a félelem, a gyanakvás és a kételkedés, a Természet őrei, pedig ott vannak, hogy megtiltsák, hogy lépteink letérjenek az Ő megszokott legelőiről.