DAC

A legtöbb kapcsolat mélyén úgy lapulnak meg a ki nem mondott szavak, mint az üres kagylóhéjak a folyómederben. Némaságuk a legnagyobb erejük, mert a hétköznapok sodrásában nagyon könnyű megfeledkezni róluk. Csakhogy az élet gondos keze előbb-utóbb lesimogatja a rájuk rakódott vastag iszapot, és ha egyszer felszínre kerülnek, mély sebeket képesek ejteni.Vajon mit tesz egy önérzetes nő, akinek a férje tizenöt évnyi közös élet után döbben rá, hogy nem teljes az élete, amiért nem született közös gyermekük?Dacból cselekszik, aztán felemelt fejjel, büszkén néz szembe döntésének következményeivel. A baj azonban sosem egyedül sétál be az ember életébe, általában kézen fogja jóbarátait: a kétségbeesést, a kilátástalanságot és a magányt. Ám mielőtt Natasa összeomlana, egy titokzatos, idős hölgy új célt ad az életének. A két nő története összefonódik, átível időt és teret, különös kapcsolatukat szoros kötelékké sodorja össze a szeretet játékos ujja.Aztán színre lép egy férfi is, és minden újra zavarossá válik.Olyan sorsok meséjét tartod a kezedben, melyek együtt lombot alkotnak, zöldellő, erőteljes koronát, de egymás nélkül csupán elszáradt falevelek, amiket szanaszét fúj a haragvó őszi szél.(Palencsár Ibolya)