A Tabán a világ közepe című könyv mintapéldánya a magas színvonalú, szépirodalmi értékkel bíró szociográfiának állítja a kötet utószavában Lukács Sándor, Kossuth-díjas színművész, költő. Az olvasó a kortárs irodalom és a minőségi újságírás ritka találkozásának lehet tanúja: egyszerre élvezheti a közelmúltat megjelenítő prózai írások játékosságát, drámai humorát, és mélyülhet el a Tabán (Rácváros) kultúrtörténetében, helytörténetében. A Kisteleki Dóra illusztrációival, gazdag képanyaggal és dokumentumokkal tűzdelt, részletgazdag mű a személyes történetekre, a családi emlékezetre is ügyel, hiszen a visszaemlékezéseknek néhol értékmentő szerepük van, közelebb hozzák a múlt, a régmúlt alakjait, érzékeltetik a tabáni mikroklímát, életérzést. Szabó Zoltán Attila művében mások mellett emlékeiről, s a városrészről vall Zórád Ernő leánya, Aba-Novák Vilmos unokája, Molnár-C. Pál unokája és dédunokája, valamint Márton András, Sipos Lajos, Gablini Gábor, Tompa János, Nagy Antal, Horváth Charlie, Török Ádám. A szerző Krúdy Gyula és Casanova kalandos útjait is követi; szépséges asszonyokról regél, kávéházakba, cukrászdákba, kocsmákba, grundokra, rockszeánszokra invitál, jellegzetesen tabáni ízekkel, receptekkel ismertet meg.A könyv szerzőjéről:Szabó Zoltán Attila író, költő, újságíró, kommunikációs szakember, több dokumentumfilm és irodalmi est rendezője, televíziós műsorok szerkesztő-műsorvezetője. A Nyugat Plusz folyóirat alapító-főszerkesztője. Pályája során olyan lapok közölték/közlik írásait, mint a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszava, a Képmás, az OPUS, az Új Szó, a 168 Óra, a Der Neue Pester Lloyd. Néhány korábbi könyve: Volt egyszer egy filmgyár (2000), Gershwin szerelmei (2017), Tabló (2020), K.Ö.R. (2021), Újnyugat Antológia (2021).