Minden forradalom, így a mi Ötvenhatunk is, felemelően hősies és borzongatóan félelmetes, tehát nagyon drámai. Ezt a drámát azonban nem csak hősök, hanem hétköznapi, esendő emberek is játsszák. A Szénszünet róluk szól, mégpedig nem mindennapi aspektusból: egy kiskölyök szemével látjuk esetlen viselkedésüket, szerencsétlenkedésüket a történelem viharában. Így ez a regény, noha komoly eseményekről beszél, nem drámai, sokkal inkább könnyfakasztóan nevettető groteszk. Mégis éppen tragikomikus hangvételével hozza közelebb és teszi érthetőbbé huszadik századi történelmünk egyik legfontosabb epizódját.