SZELLEM EL

A Zuckerman-könyvek záródarabjának szánt regény sok szempontból hasonlít előzményeihez, de egyúttal kóda jellegű. A címben rejlő kettősség egyfelől arra utal, hogy távozik immár a szülő- és intellektuális atya szelleme, hiszen a fiatal írót lenyűgöző E. I. Lonoffnak Zuckerman immár csak az emlékét védelmezi a botrányhajhász életrajzírótól, másfelől arra, hogy rövid New York-i felbukkanás után maga a hetvenegy éves Zuckerman is újra és végképp a vidék és a magány homályába vész. Pedig amikor városba érkezik, olyan biztatónak látszik minden: új kapcsolatok, egy szeretni való fiatal nő, Lonoff egykori barátnője – de végül az írás és a magány vonzása erősebbnek bizonyul. Hiszen sem szeretni, sem harcolni nem könnyű ilyen öregen.