MEGETETNI EGY KÖVET

„A gyereket aggasztja, hogy nem tudja megetetni a követ. Nem azért, mert nem találja a száját. Tudja, hogy tele van szájakkal. Csak azt nem tudja, mit rakjon oda, amit meg is akarna enni.”„A gyerek a kertben járkált, és nézte azt, ami ott volt. A kő vele együtt falta a látványt. Már tudta: bármivel képes életben tartani a követ, ami átmegy az érzékein. Még egy görönggyel is, ha ránéz, közönséges fűvel, amikor megérinti. Talán még a fű gondolatával is.”A negyvenne´gy ro¨vid to¨rte´net főszereplői mindennapi ta´rgyak: fe´su?, tea´skanna, cipo?k, gombok, tu¨ko¨r, ko¨vek, melyeket az éles szemű elbeszélő éppúgy szóra bír, mint a saját családját: anyát, aki folyton takarít, halat pucol vagy mosogat, apát, aki talán még maga sem nőtt fel teljesen, és a mosogato´n a´t, az ebe´d marade´ka´val szo¨kne el a házból, nagypapát, aki helyett a halála után az élőknek kell megkeverni a teát, és dédit, aki vénségére egy párnahuzat-babát dajkál. Miközben bepillantást nyerünk a négy generáció életébe, történeteik hátterében kirajzolódik a lengyel falusi élet és a közelmúlt történelme is.A Megetetni egy ko¨vet ci´mu? debu¨ta´lo´ kispro´zako¨tete´rt 2016-ban Bronka Nowickának i´te´lte´k oda a legnagyobb elismere´ssel ja´ro´ lengyel irodalmi di´jat, a Nike´t.Bronka Nowicka (1974, Radomsko)Lengyel szi´nha´zi e´s televi´zio´s rendezo?, forgato´ko¨nyvi´ro´, i´ro´.