Az emlékezésnek nem idő-, hanem érzelmi rendje van, s a hozzánk legközelebb álló emberek személyiségét is nehéz összerakni a különböző pillanataikban rögzült képekből. Géczi János regényében mégis folyamatosan, akár évtizedeken át erre tesznek kísérletet nemzedék- és kortársak, messzire szóródott családtagok, akiknek akár tudtukon kívül is közös a történetük.