T. vagyok. Negyvenöt éves. Ez az ítélet napja. Az orvos pillanatokon belül közli a szövettan eredményét.



A családanya, amint szembesül a diagnózissal, felveszi a kesztyűt a halálos kórral. Végiggondolja tönkrement házasságát, megromlott kapcsolatait, és harcolni kezd az életéért. És ebben a harcban nemcsak a méhnyakrákkal kell megküzdenie, hanem családtagjainak nagyon különböző - hol támogató, hol visszahúzó - viselkedésével is. Ahogy halad előre az idő, zajlanak a kezelések, úgy válik a két gyermek egyre érettebbé, az anya támaszává. És közben egyre többet megtudnak egymásról, önmagukról.
A Pokoltúra utazás az emberi lélek legmélyére. Azt mutatja be, egy végzetes betegség mennyire változtatja meg egy négytagú család mindennapjait. Mennyire alakítja át a kapcsolatainkat, egymáshoz fűződő viszonyainkat, sőt akár a személyiségünket is.