Nincs engedélyezve a javascript.
/
A Szellemíró Alessandra Torre
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Albumok
Bor, delikát
Egészség, életmód
Expressz Ajándékkártya
Ezotéria
Film
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gazdaság, üzlet
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Gyermekversek
Hangoskönyvek
Hobbi, otthon, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játék, ajándék
Műszaki
Műszaki könyvek
Művészetek
Napjaink, bulvár politika
Naptárak, kalendáriumok
Nyelvkönyvek, szótárak
Publicisztika
Regény
Sport, természetjárás
Szoftver
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalomtudományok
Térképek
Természettudományok
Történelem
Utazás
Vallás
Zene

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Önéletrajzi emlékezések
Raktári kód:
759209
ISBN:
9786155662669
EAN:
9786155662669
Megjelenés:
2018.
Kötésmód:
cérnafűzött kötött, védőborítóval
Oldalszám:
248
Méret [mm]:
133 x 190 x 22
Tömeg [g]:
380
3 990 Ft
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

Talán a legfontosabb erdélyi női emlékírás Augusta Paton eddig kiadatlan önéletrajza, amelyben a két világháború közötti és az azt követő időszak páratlan krónikáját olvashatjuk Görögországtól Erdélyig, ,"Marosvécstől Brâncoveneşti-ig". Vagyis az 1945 utáni román időszak ugyanúgy része az írásnak, mint a görög szigetvilág, ami a gyermekkor helyszíne volt. A román államosítás, a szekuritáté, a Duna deltába hurcolások és a kitelepítések történeteinek bemutatása sem maradt ki, ahogy a színházi és kulturális élet megnyomorítására tett pártállami kísérletek részletezése is helyet kapott az emlékezésben. A skót-görög származású Augusta Marosvécs urához, báró Kemény Jánoshoz ment feleségül a mezőségi Gyekén, s hosszú időn keresztül, 1944-ig együtt szervezték az Erdélyi Helikon találkozóit. Tudjuk: ez egyben Erdély legfontosabb kultúrtörténet időszaka is. A kultúrhistória mögött Bánffy Miklós, Kós Károly, Makkai Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szilvássy Karola is megjelenik számos más erdélyi híresség mellett, ugyanakkor a korabeli Kolozsvár, Marosvásárhely és Marosvécs pezsgő életének részleteiről is sokat elárul az eredetileg angolul lejegyzett memoár. A marosvécsi találkozók hátterében kibontakozik egy kivételes női sorstörténet is, hiszen Augusta Erdélyben tanult meg magyarul, Bánffy és Kós mellett képezte magát irodalomból, kultúrából, s olyannyira megszerette Erdélyt, hogy a kommunizmus idején sem hagyta el a Maros vidékét: egészen haláláig Marosvásárhelyen élt szegénységben. Kiadatlan naplója felbecsülhetetlen érték, nem csak Erdély és Erdély története iránt érdeklődőknek.

"1945: Mielőtt János visszajött volna, fogtam a gyerekeket és beköltöztem Vécsre, a gazdasági intéző kicsi házába, ami üresen állt. Szalmát tettünk a földre, és azon aludtunk. Másnap mindenki tetvesen ébredt. Még mindig tele volt tetűvel, amit az oroszok hagytak maguk után. De sikerült kitakarítani. Visszakaptunk a falusiaktól néhány bútordarabot, amit elvittek a kastélyból megőrzésre. Vettem egy tehenet, és elkezdtünk élelmet termelni. Idős hozzátartozóink is oda költöztek, hárman egy szobába. Mi egy másikban voltunk. De legalább tisztaság volt.

A kastélyból mindent kirámoltak. A németek, mielőtt elmentek volna, kiürítettek minden tollpárnát és lószőr-matracot, gondolom azért, hogy az oroszok ne alhassanak olyan kényelmesen, mint ők. Eltűnt a teljes könyvtár. Heine versei a földön feküdtek, összetépve. Szívszorongató látvány volt. Később, amikor elmentem húst venni a mészárszékbe, szörnyülködve láttam, hogy a mészáros, Creciu, a román papnak a testvére, az antik köteteinkbe csomagolta a húst. Meg se tudtam szólalni."