Az Ondrok gödre Oravecz Imre regényfolyamának, A rög gyermekeinek az első kötete, a nagy családregény nyitánya.

Az Oravecz költészetében mitikussá lett Szajlán játszódó történetben az Árvai család polgárosodását követhetjük nyomon. Oravecz bámulatos részletgazdagsággal ábrázolja a természet és a civilizáció összefüggéseit, a paraszti lét teljességét: hétköznapokat és ünnepeket, születést és halált, szerelmet és magányt, közte pedig a sors ismétlődéseit, az élet lehetőségeit a helyben maradás és a kivándorlás dilemmáját.



"Meglepte, hogy ilyen gyorsan elszállt az idő. Nemrég volt gyerek, legényember. Nemrég házasodott, most meg már legényfiai vannak, aztán deresedik a halántékán a haja is. Mióta az eszét tudja, mindig csak dolgozott, már gyerekfővel is. Aztán mennyit, meg hogyan! Megállás nélkül, látástól vakulásig, mint a barom! Meg mi mindennel próbálkozott, mennyi vállalata volt már! Aztán elérte, amit akart? Nem. A világ nem így látja, mert vitte valamire, van mit enniük, meg gyarapította is, amit készen kapott, vagyonos ember, nagygazda. Annak számít, de a kötelezettséghez, a feladatához képest szegény, mert nem felelt meg neki, nem teljesítette! Megbukott, csődöt mondott. Nem bírt annyit szerezni, amennyit kellett volna. Nem tud majd úgy hagyni gyerekeire, ahogy az ő apja hagyott rá, ahogy kellene. Az csak egy elképzelés volt, amit ő akart, egy vágy, egy álom, fel kellett ébrednie belőle." (részlet a könyvből)