"Könyvsorozatunk koncepciójának matematikai fölérendeltsége jut ismét döntő szerephez Herendi Péter művei által. Nyilvánvaló, hogy a Négyanegyediken - amint azt a címe is jelzi - egy progresszív, logikailag fokozatosan emelkedő számsort koncipiáló alkotás, amely a kombinatorika szellemében még ennél is tovább fejleszthető, túl a 256-on, a végtelenségig (4x256 stb.). Talán nem nehéz ezt elképzelnünk: az ablaksarok egymásra illeszkedő képi vetületei sorjáznak hajszálnyi bemozdulásokkal, lélegzetnyi elváltozásokkal, mindegyik alapkép négy síkfilm pozitívjának és negatívjának összeömlesztéséből tevődik össze, amelyek aztán tovább nyithatók a síkba, a síkok pedig belehajolnak a térbe, amely mindent elnyel, mindegyik kombinációt betagolja. Minden újabb szintetikus, egymásba forgatott képet meghatározott számmal kell beszorozni, majd az eredményt ismét annyival, és nincs véges képi állapota az alapmotívumnak, tudniillik az ablaksaroknak. A képek addig tehetők egymásra, amíg csak teljesen be nem sötétülnek, amíg csak el nem veszítik konkrét, felismerhető alakjukat, képi struktúrájukat. Minél többször osztódnak és minél inkább sokasodnak, annál inkább betömődnek, hogy megállapodjanak a tovább nem bontható fekete négyzetben."

(Részlet az utószóból)