A múzeum hatalom. Bár más kulturális intézményekhez, például a már az ókorban fontos színházhoz képest fiatal, mai értelmében kétszázötven évre tekint vissza, meghatározó társadalmi befolyásra tett szert.

Tudományos központ, idegenforgalmi tényező, a közősségi identitás artikulálója. Erejének kulcsa, hogy a modern kor a múzeumot a tárgyak ítélőszékének pozíciójába helyezte. Itt dől el, hogy a természet és a kultúra adott képződménye mulandó marad-e, avagy örökkévalóságot nyer a gyűjteménybe emelés révén, majd a kiállítási kontextusban határozzák meg jelentésrétegeinek rendjét. S a tárgyak e mesterien bejátszott színpadán, amely a fizikai kiállítótéren túl a múzeum kommunikációs gesztusait is felöleli, a virtuális vagy valóságos látogató saját létének inszcenált helyzeteivel szembesül. Az ember éli az életét, de a múzeum rendezi azt, felülírva gondolatainkat világunkról. A múzeum csalóka tükör, amely csak látszólag adja vissza objektíven azt, ami minket és környezetünket alkot; valójában fenntartója és szakemberei olvasatát sugallja a világról.

E kettős motiváció késztet államokat, önkormányzatokat és magánosokat arra, hogy minden eddigi, már tetőzni vélt múzeumi boomon túl is újabb fejlesztésekbe fogjanak: az intézmény széles közönséget szólít meg, s eredeti tárgyak és színpadi rendezés kombinációja üzenetek hatásos indoktrinációját teszi lehetővé. Hatalom a fiatal múzeum ugyanúgy mint az évezredes színház, mert a múzeum maga is színház, ahol a kiállítási tárgyak játszanak szerepeket.



"Ha Athén kortársi szemléletű múzeumok és dinamikus jelenkori művészet révén felvállalja mai élő kulturális identitását, akkor a British Museumból visszakövetelt ókori fríz dilemmája is másként jelenik majd meg. Nem az a fő kérdés ugyanis, hol vannak a Lord Elgin által elmozdított márványok, s hogy az antikvitás mai múzeumi pozicionálásából a globális hatalmi versenyben Athén mekkora szeletet tud kihasítani, hanem hogy kétezer-ötszáz éves múltba nézés helyett lesz-e ma újra olyan erős, egyetemes érvényű kortárs görög művészet, amelyre úgy tekint a világ, mint egykor és azóta is - teljes joggal - a Parthenónra."