"Egy Magyarországunk van.

Előző két könyvemet rokonszenv és egyetértés mellett indulat fogadta. A névvel vagy névtelenül írt elutasító vélemények kendőzés nélkül mutatták, hogy honfitársaink számottevő része legendákban hisz, nem ismeri saját történelmét. E kötettel folytatom, amit elkezdtem. Adatok, érvek sokasága bővíti az ismereteket, segíti az olvasót, hogy múltunkról szóló legendák helyett a történelemmel ismerkedjen. Első részében az ismeretek hiánya és az előítélet okozta téveszmék, a minden alapot nélkülöző hiedelmek ellen érvelek. A Károlyi Mihály igazságáról és az Erdélyről szóló fejezetek például hiteles képet adnak Nagy-Magyarország felbomlása, a trianoni béke hátteréről. A romániai (erdélyi) és szlovákiai (csallóközi) írások a magyar kisebbség, az együttélés mai gondjairól tudósítanak.

Ismerd meg hazádat. Ne csak a tájait, a történelmét is.

A második részben arra keresem a választ: mi történt velünk az elmúlt húsz évben? Mi módon jutottunk ide? Ehhez a rasszista és soviniszta indulat fertőzte, egymással is ellenséges, jelentős részében tudatlan, nyomorgó, utat vesztett néphez. Arról a korról írok, amelyben e nép és választott vezetői, együtt ismerkedtünk a demokráciával és a piacgazdasággal. Ám a szabadság mámora közben lebecsültük a veszélyt, hogy a társadalomban a háború után törvényen kívül helyezett szélsőjobboldali nézetek terjednek. Közös a felelősség. A tévutakat, a hatalom birtoklásának vágyát, a jóra való restséget nem könnyű, ám el kell ismerni. A korlátlan hatalom részegítő tudata mellett a jövőről, társadalomról és gazdaságról is gondolkodni kell. Hogyan lehet a gyűlölködőket meggyőzni, gyógyítani? A szétvert magyar gazdaságot okosan újjáépíteni? Hárommillió tanulatlan honfitársunkat felemelni a nyomorból? Beszélnünk kellene egymással, mert ma nincs és e nélkül nem is lesz egységes nemzet.

Hazafias és vallásos szólamokkal bőven el vagyunk látva. A népnek munka és kenyér kell." (Csernok Attila)