Leírás
Tudok még írni. Egy nagy erőt érzek magamban:a fanatikus és lobogó őszinteséget.És egy másik erőt: azt, hogy imádoma foglalkozásomat és hallatlanul tisztelem abetűt. Két igen komoly dolog ez, igaz-e?(Adorján Andor, 1925) Adorján Andor (18831964) bár Szombathelyen született, középiskolai és egyetemi tanulmányait már Budapesten végezte: jogot és bölcseletet hallgatott. 1904-ben került Franciaországba, ahol elsők között szerzett diplomát az 1899-ben alapított híres párizsi újságíróiskolában. Bár újságírói munkája mellett Adorján angol, német és főleg francia szépirodalmat prózát és színdarabokat fordított magyarra, sokoldalú munkásságának egyik maradandó szegmense a publicisztikai tevékenység. Megújította az interjú műfaját, s külpolitikai elemzései is időtállónak bizonyultak. Személyiségében tetten érhető a szakma professzionalizálódása: nem kényszerűségből választotta ezt a mesterséget, mint sokan a 19. század második és a 20. század első felében, hanem hivatása volt az újságírás. Tudta, hogy a sajtó hatalmi eszköz, ereje van, s időnként jelentős hatást gyakorolhat a politikára. Ily módon munkássága magyar sajtótörténeti unikum. Jelen kötet célja a magyar nagyközönség számára szinte ismeretlen Adorján Andor munkásságának bemutatása magánlevelein keresztül. Mivel jelenlegi ismereteink szerint saját hagyatéka nem került közgyűjteménybe, egyedül a levelezőtársai többek között Ambrus Zoltán, Benedek Károly, Rab Gusztáv, Simonyi Henrik hagyatékában fennmaradt levelek tanulmányozhatók.A most közzétett mintegy 142 darab magánlevél segít megvilágítani Adorján életútjának egyes állomásait, megismerhetjük személyiségét, képet kaphatunk széles körű műveltségéről, a magyar és a nemzetközi irodalmi életben betöltött szerepéről, de kora művészetének és irodalmának prominens személyiségeiről is. Tüskés Anna irodalomtörténész Adorján Andort bemutató tanulmánya, valamint a levelekhez készített több mint ezer lábjegyzet végre teljesebb képet ad e nagy formátumú író, for