MAGYAROK A JULIAN AKADÉMIÁN

Gellér Katalin írása a modern magyar művészet történetének egy rövid, de igen jelentős időszakával foglalkozik. Az 1890-es években, Párizsban, a világhírű tanítványai által rendkívül népszerűvé vált Julian Akadémián dolgozó magyar művészek tanulóéveit, küzdelmeit, tapasztalatait mutatja be. Csak néhány ismert nevet említve: Rippl-Rónai József, Csók István, Vaszary János, Kunffy Lajos, s a magyar festészeti megújulást elindító Nagybányai művésztelep alapító mesterei közé tartozó Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István és Thorma János is ebben az időszakban tanult Párizsban.A magyar művészek visszaemlékezései, naplói, levelei összehasonlításából megismerhetjük a Julian Akadémia felépítését, működését, tanárait és tanítási módszereit valamint a festőnövendékek küzdelmeit és szórakozásait, a „bohémélet” hol vidám, hol szomorú eseményeit. A magyar festők és szobrászok mellett számos később ismertté vált francia, angol, amerikai, osztrák, finn és német művésznövendékről is szó esik.A kötet végén elolvashatjuk Nagy Sándor 1921-től folytatásokban megjelent Párisi emlékek című, rendkívül szórakoztató, a korszak művészeti kérdéseibe is beavató írását, amelyet a témával foglalkozó egyetlen tanulmány sem említett idáig, sőt a neve sem szerepelt a Julian Akadémia regiszterében.