"Könyvünk két fejedelemről szól - ám igazából csak az egyikük uralkodott. Az apa, az idősebbik Apafi Mihály, aki majdnem 30 éven keresztül ült Erdély fejedelmi székében. Igaz, megoszlanak a vélemények arról, valóban irányította-e is Erdélyt azokban a nehéz időkben - vagy inkább csak hagyta magát sodortatni az események által? Felhozták ellene még életében azt is, hogy a felesége meg a kancellárja vezetik az országot helyette.

Nem is nagyon bánta, mit mondanak róla; ha csak tehette, elmenekült a csöndes magányba. Élete végén kénytelen volt tehetetlenül végignézni, hogy - a török hatalom lehanyatlása után - a Habsburgok tegyék rá a kezüket Erdélyországra, megszüntetve a függetlenségét, ám nem csatolva hozzá Magyarországhoz.

A fia pedig - noha II. Apafi Mihálynak nevezzük - egyre távolabb sodródott a hatalomtól. Valójában csak "papíron" volt ő erdélyi fejedelem - már soha nem nyílt alkalma többé sem neki, sem senki másnak, hogy betöltse valaha is a viszonylagos kényszer-önállóságának - szintén kényszer hatása alatt - végére érő, kis országnak a fejedelmi székét." (a Kiadó)