Az Istennel hagylak benneteket a szerző első prózai alkotása. Szívbe markoló történet családról, tisztességről, apa és fia, cigányok és nem cigányok között feszülő meg nem értésről, ki nem mondott titkokról, egy aranyhajú kislányról, egy tanulatlan, mégis minden fontosat tudó öregemberről...



"Adj Isten a szerencsédből,

adj egy kicsit a tiédből,

úttalan utakon segíts,

úttalan utakra segíts!”



- Apa - kérdezte akkor -, az Isten egyedül nem elég? Még a szerencse is kell?

- van, amikor igen - felelte az apja, és beszélt neki a németországi haláltáborról, a II/E barakkról, és az onnan kihallatszó muzsikaszóról, a cigányok üldözéséről, a porijamosról.

- És ti hogyan menekültetek meg?

- Mi vonatra sem kerültünk anyáddal. Ételosztás címen a községházára csaltak minket, az udvaron kellett várni. Leöntöttek minket petróleummal, és meg akartak gyújtani, de a szovjet tankok már dübörögtek, a kakastollasok mind szétfutottak. Valahogy eljutottunk a piactérig, álldogáltunk ott tanácstalanul, azután mi is elfutottunk, a házunk közelébe se mertünk menni.

- Akkor adott Isten a szerencséjéből?

- Akkor még igen. De ahogy futottunk, anyád nekifutásból átugrott egy törpefenyőt, és megsúrolta a nadrágomat. Dobhattam ki az egészet... Arra már nem maradt a szerencséből. Képzelheted, semmink nem volt, és még a nadrágom is odalett.

- Akkor mi volt mégis a legnagyobb szerencse Istentől?

- Az, hogy minket hajtottak, és nem mi másokat. Mi soha nem hajtottunk másokat." (részlet a könyvből)



Csongor Andrea pszichopedagógusként és lelkisegély-szolgálatosként dolgozik. Évek óta jelennek meg versei a Liget online irodalmi újság hasábjain és más antológiákban. Néhány versét megzenésítette a Misztrál együttes. Négy gyermeke van. Hívő.